Photo Rating Website
Home Maximum R The Cambr 0877 Ch09 Niewolnica

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

donosát.
A férfi lelki szemei elQtt megjelent az édesapja. Szó nélkül
vezette tovább a lovat a fal mentén, a kiskapuhoz. Rövidesen
megálltak az özvegyi ház elQtt.
Az idQs Trina szaladt elébük, aki már nyugtalanul várta .ke-
gyelmes grófkisasszonykáját", és nagyon aggódott érte.
Conny azzal vetett véget a kíváncsiskodó szóáradatnak, hogy
nyugodtan így szólt:
- Mindezt késQbb is megkérdezheti és megtudhatja, Trina.
Most menjen gyorsan elQre, nyissa ki az ajtót, hogy bevihes-
sem a grófkisasszonyt a házba, és készítsen neki fekvQhelyet!
- A kegyelmes grófkisasszonyt, intézQ úr! - utasította
rendre a szolgáló.
- Legyen, ahogy akarja! A legkegyelmesebb grófkis-
asszonynak kibicsaklott a bokája, s most pihenésre van szük-
sége.
Trina jajveszékelve sietett be a házba, siránkozása behal-
latszott Edelgarda grófnQhöz, aki csodálkozva jött ki a szobá-
jából.
- Mi van veled, Trina, miért jajveszékelsz ennyire?
- Ó, kegyelmes asszonyom, a kegyelmes grófkisasszony
halesetet szenvedett, Rodenau intézQje épp most hozza be a
házba!
Erre a grófnQ is megijedt, és a keskeny folyosón át az ajtóhoz
sietett. Conny épp akkor jelent meg. Úgy tartotta Hei- dét a
karjában, akár egy gyereket.
48
- Ne rémülj meg, mama, nincs nagy baj, csak kibicsaklott a
bokám, amikor átugrottam a patakon, de az intézQ úr ott
nyomban helyreigazította. Csak még nem tudok ráállni -
mondta Heide.
A grófnQ tüstént visszanyerte önuralmát. Megparancsolta
Trinának, hogy hagyja abba a jajgatást, kinyitotta a nappali aj-
taját, ahol egy széles h'everQ állt.
Conny óvatosan ráhelyezte Heidét, azután felegyenesedett.
- Kényelmesen fekszik, grófkisasszony?
- Hálásan köszönöm, intézQ úr. Ha meggyógyulok, elsQ
utam magához vezet majd a majorba. Kérem, adja át üdvöz-
letem Dalheimnénak!
Ezzel kezet nyújtott neki.
A férfi meghajolt a hölgyek elQtt. A grófnQ mormogott néhány
kényszeredett köszönQ szót, majd miután Conny távozott,
rosszallóan fordult a lánya felé:
- Hogy nyújthattad a kezed ennek az embernek, hiszen ez
csak egy közönséges alkalmazott.
Heide arca megrándult.
- Megmentett, amikor bajba kerültem. Ha nem segít, órák
hosszat feküdhettem volna tehetetlenül, fájdalmak közt az
erdQben. Ehhez képest igazán nem nevezhetQ túlzásnak, hogy
kezet fogtam vele.
- Az pedig egyenesen felháborító, hogy az üdvözleted
küldözgeted annak a Dalheimnénak. Megmondtam, hogy ne
ereszkedj le azokhoz az emberekhez!
Heide homloka ráncba szaladt.
- Azok az emberek önzetlenül a segítségünkre siettek, s
megkíméltek attól, hogy hontalanok legyünk. Kérlek, ne feledd
ezt, mama!
- Rettenetesen idegesít, ahogy a védelmükre kelsz!
- Te kényszerítesz rá a viselkedéseddel, mama, én nem
tudok hálátlan lenni.
Heide ismét megtapasztalhatta, hogy anyja képtelen a sze-
retetre. Egyetlen szót sem ejtett a balesetrQl, nem kérdezte,
vannak-e fájdalmai, segítségre szorul-e. Még egy idegen is
jóval több együttérzést tanúsított iránta.
ElQadta, hogy történt a baj. A grófnQ felvonta a szemöldökét.
- Istenem, minQ illetlenség, hogy annyi ideig egyedül ma-
radtál azzal az intézQvel!
- Aggodalomra semmi ok, az intézQ mindvégig kifogásta-
lanul, felettébb lovagiasan viselkedett.
A grófnQ becsmérlQ pillantással mérte végig a lányát.
- Még hogy lovagiasan? Egy intézQ? Már megint
túlzásokba esel! Fáj még a lábad?
Heide lehunyta a szemét. Az ilyen szócsaták jobban kime-
rítették, mint a legnehezebb fizikai munka.
- Már alig sajog, de amikor az intézQ helyreigazította,
csaknem elájultam a fájdalomtól.
A grófnQ elszörnyedve tárta szét a karját.
- Legjobb, ha bele sem gondolok, milyen kínos helyzetben
49
voltál. Az a férfi a lábadat fogdosta!
Heide felidézte magában Conrad úr érintését, melyet cseppet
sem talált elviselhetetlennek. Sokkal inkább becézésnek
érezte. De ezt még önmagának is alig merte bevallani, az
nnyja bizonyára tombolna, ha megtudná. így jobbnak látta, ha
icndben marad. A grófnQ néhány tárgyilagos megjegyzést kö-
vetQen kijelentette, hogy megfájdult a feje az ijedtségtQl, és le
kell feküdnie. Ám búcsúzóul még megrótta Heidét: i -
Remélem, ez a kis baleset jó lecke lesz neked, és nem ug-
rándozol többé a patak fölött!
Ezzel magára hagyta a lányát. Heide fátyolos tekintettel
nézett utána. Majd lehunyta a szemét, és maga elé képzelte
megmentQjét. Trina azonban félbeszakította merengését.
Megható gondoskodással vette körül Heidét.
Amikor már megelégelte Trina örökös
aggodalmaskodását, kedvesen rászólt:
- Hagyd már, Trina! Hajót akarsz nekem, légy hálás az
in-, lézQ úrnak, amiért nem hagyta, hogy órákig feküdjek
magalehetetlenül, fájdalmak között valahol az erdQ mélyén.
- Ezt maga a jó isten sem hagyta volna, de azért szívbQl
hálás vagyok az intézQ úrnak.
Még Trina is belátóbb volt az anyjánál, s minden tQle tel-
hetQt megtett, hogy a grófkisasszonykája mielQbb felépüljön.
IX.
Conny odakint felpattant a lovára, és átvágtatott a kastélyhoz. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • spartaparszowice.keep.pl
  • NaprawdÄ™ poczuÅ‚am, że znalazÅ‚am swoje miejsce na ziemi.

    Designed By Royalty-Free.Org